Advent története

Advent - egyben az egyházi év - a Szent András ünnepéhez (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal, illetve annak előestéjével kezdődik.

 

Advent története:

 

 Az advent kezdete az egyházi év kezdetével esik egybe. Régebben a karácsonyt megelőző négy hétben az emberek böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére mentek. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent szó latin eredetű, jelentése eljövetel.
 

 Az adventi ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. A keresztény hagyományoknak megfelelően advent négy hetében Jézus születésének eljövetére várakozunk. Tágabb értelemben ez a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje. Advent időszakában ráhangolódunk az ünnepekre, ezt jelzi hetente a gyertyagyújtás is. Korábban 24 gyertyával díszítették a koszorút, mára ez lecsökkent négyre.
 

 Advent idején persze nemcsak az adventi koszorú gyertyájának a gyújtásával várjuk a karácsonyt, hanem a gyerekeknek adventi naptárat készítünk, vagy veszünk. Az adventi naptár minden napra tartogat valami apróságot a gyerekek számára. Az adventi koszorú pedig minden lakásban elengedhetetlen karácsonyi dísz. Az adventi koszorú készítésének divatba jövetele a 19. századra nyúlik vissza, azonban hazánkban a készítése az elmúlt tizenöt évre nyúlik vissza.
 

 Adventi koszorút egyébként már a pogány korban is készítettek, ekkor ugyanis örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. A fagyöngy a kelták szent növénye volt, akik a fagyöngyöt, magyalt ajtóikra akasztották.
 

 Ma ezt felváltotta a fenyőgallyakból, illetve szalmából készített koszorúk négy gyertyával, melyek az advent négy hetét jelzik.  Minden héten egy-egy új gyertyát gyújtanak meg. Persze az ajtóra is teszünk továbbra is koszorút, az a vendégek szíves várását jelképezi.

0.023 mp